E kegyetlen történet Afrikában játszódik, és még csak igen-igen a kielncvenes évek elejét tapossa, ’94. A film nem csak igaz történetet takar, hanem igazi történelmi gyökerek is van: a történet ugyanis az etnikai háborúk idején, az egyik legjellemzőbb korszakban játszódik, és a legvéresebb szituációban: a tuszik és a hutuk összekapnak. Mindez egy eléggé zivataros országban, Ruandában játszódik le.

A történet címe nem egyszerűen a ruanda hotel nevet takarja. Ez a hotel  valóságban ezernél is több tuszit és hutut mentett meg a szenvedéssel teli haláltól. A történet főszereplője egy igen neves színész, Don Cheadle játszott, s egy hotel tulajdonost alakított, aki igazán jól ért a pénzügyekhez. A tökéletes életét minden ruandai polgár megirigyelhetné: tökéletes család és karrier. Ám hamarosan az ő élete i gyökeresen megváltozik, amikor észreveszik, hogy a tuszi szomszédjukat a földön szenved, és katonák verik az egész testét.

Ezután tulajdonképpen arról szól, hogy hogyan kenyerezi le a vérengző katononákat, akik bármelyik pillanatban képesek megölni egész családját. Sikerül eljutni a hotelbe, ahol biztonságba helyezi családját. Ám hamarosan egyre több ember gyülekezik, s Paul, a hotel tulajdonos rájön – kis habozással bekerítve – hogy ezeket az embereket mind el kell szállásolniuk, és eltitkolniuk a vérengző lázadók ellen. Tulajdonképpen segítséget kérnek, ám a történetben egy eléggé fontos szerepet játszik a segítség – ugyanis az egész világ képtelen volt tudomást venni arról, hogy e kis országban valami szörnyűség történt. Egyedül néhány ENSZ katona jött segítségül, akik termésezetesen nem kaptak parancsot, hogy megöljék a lázadó hutukat. S habár ennyi katonai erőtlenség nem elég, akkor még vannak még borzasztóbb dolgok; a más országba tartozó kimentik, ám a ruandai polgárok mind maradnak. Így aztán a főhősnek, Paulnak olyan bárotsággal mer szembe nézni, ami az emberi életben a hős szerepét tölti be. Mindent polgárt megment, akik a szállodába menekültek, s habár családjával sokszor életveszélybe kerültek, a végsőkig kitarottak egymás mellett, és mind túlélték e emberhez méltatlan gyilkolást.

Habár a család nevében minden rendben, fontos egyetértenünk azzal a ténnyel, hogy rengeteg ártatlan mártírja lett ennek a etnikai eseménynek.

E ünnepség sok mindent takar, de mégsem olyasmi, mint a cosplay. Vannak hasonló programok, mint például a filmvetítés: lesz Death Note Last Name, Hellsing szinkronnal. Lesz manga vásár is: Nana 3 – amiért elmennék kívéetelesen, de az indíték él.

Ám főleg a fórumos találkozásokról szól, szóval eléggé érdekes az egész.

Mindegy.

Miközben tegnap anime témában szörföltem az interneten. Természetesen rátévedtem a www.mangazin.hu -ra, és szét néztem a mangák között. Ezt a mesterművet találtam meg, ami minden romantika rajongónak a figyelméb ajánlott. A mangából nem készült anime, ám kedves időtöltésként minden romantika csemegészőnek a figyelmébe ajánlom.

A Chocolate Cosmosnak eléggé érdekes a magyar címe, ugynevezett “Csokoládé Világegyetem”-et jelenthet. Ez természetesen utal arra a helyzetre, amelyet főhősünk Sakurai Sayuki él át nyári szünetében. Ez a leányzó berülről kedves, ám ezt szépen leplezi: nem mondhatjuk, hogy mindenkivel bunkó, mert egyátalán nem az. Ám olyan arccal született, amely kissé megtéveszhet minket: szúrós szemevel kutat mindenkit, ezért sok pletyka és hír terjeng róla.

Hamarosan Sayuki egy igen bonyolult, ám annál inkább mámorosabb, édes szituációba keveredik: már az első fejezetben szerelmes lesz egy fiúba – ám nem ez okozza a bonyolult helyzetet a nyári szünet álló lánynak. Sokkal inkább az, hogy ez a csokoládé illatú fiú nem más, mint a háztartástan tanárja. Így hát a lányka nem tagadva szerelmét figyeli éberen a tanár úr óráit.

Nos hát ez a roppant érdekes történetű anime egy igen aranyos romantikus vígjátéknak néz ki. Nem olvastam végig – így konkrét véleményt nem állítok, ám garantálom azt, hogy pozitívum lesz a vége. A rajzolása gyönyörű, 10 pontos. Személy szerint jobb lett volna, ha mág tovább írják 2 kötetnél, ám ezt nem én, hanem Haruta Nana mangaka dönti el. Érdekes, hiszen e mangából még OVA sem készült, ami ezekre a mangákra a leginkább jellemző, ezért nem állítom, hogy középszerű, de nem lehetett annyira híres manga. De természetesen nem az számít, hogy hány száz részt csinálnak belőle (Naruto példájára), hanem hogy milyen belülről a tartalma, s hogy a befejezése kerek és összetett e. Az olvasást eddig nem szándékoztam megtenni, ám mint mondtam: garantáltan pozítívumot lehet tapasztalni e rövidke romantikus légkörű anime körül.

A Mangazin.hu tulajdonában áll két lefordított fejezet, amit erősen ajánlok, hogy olvassátok, el hogy tisztában legyetek az anime lényegével:

http://www.manga.hu/index.php?id=1321&content=forditas

A ezután szedjétek össze az összes angol tudásotokat (ha megmozgatta kritikus (legyen akár jó vagy rossz kritika) oldalatokat), s vágjatok bele az anime közepébe. Ide klikkelve letölthettek az OneMangáról (www.onemanga.hu) még 4  fejezetet, természetesen a verzió angol:

Ám mást is le kell írnom, ami számomra nagyon fontos: (legalább is most, mert találtam csudi jó dolgokat) A photobucketen találtam tök jó témát, ami az “illustration” névre hallgat. Rengeteg fajta illusztráció van, ám egy véletlen rákattintással találtam, és pont azt az oldalt adta ki, amin sok színes illusztráció van. Főleg a tájon van a hangúly, de emellett embereket is tesz bele. Ennek az illusztrátor egy névre hallgat: Yoki. Amennyit kikisírleteztem, ő egy japán nemzetíségű. Többet nem tudok róla, de itt inkább a rajzaiba érdemes gyönyörködni:

Prágában csak 4 napig voltunk, + még egy jó ismerősünk családjával. Ám olyan lassan telt az idő, hogy az…váá… Egy hostelben laktunk, nagyon közel az óvároshoz (csak egy fél utca), az ablakból gyönyörű volt a panoráma, ám igazi városi. Jellegzetesen hallottam mindig a metrónak a hangját, még éjszaka is. A hostel nem volt nagy szám, de volt egy számítógép, amin egyszer felmentem a youtubera – nem volt kedvem internetezni.

Elég sok mindent néztünk meg, természetesen csak nappal. xD Mint például a Tükörházat, a párgai magaslatot, a várat, a bazilikát (ami a legjobb volt). Sokat sétáltunk az utcákon, ami nagyon jó volt az egészben. Mielőtt elkezdődött volna az éjszakai séta, mindig a hostelbe mentünk, és egy kicsit feltuningoltam magamat. Igazi Kozelt ittam, ami a csehek nemzeti söre, persze csak anyájéból (azért nem hittem volna, hogy apa nagyon örült volna, de Nari biztos nevetett volna (ahogy én részeges pillanatomban). A legjobb viszont az éjszakai élet volt: sokat sétáltunk, mindenhol egy csomó butik kivilágítva, különböző kajárdák. A Vencel-téren sorakkoztak a négerek, és füvet, meg különböző dolgokat árultak… xD A négerek annyira lenyűgöztek – ácsi-ácsi. A sztori pont a névnapomon történt: egy néger odaintegetett nekem, és folyamatosan nézett (persze pont olyan ruhába voltam, meg azé..szóó), azután az egész nyaralásig végigkísértek, ezért már szinte beléjük szerettem. Amúgy sok helyes pasi van Párágában, és azon kívül, hogy a négerek így kinyílvánították tetszésük, szimpatizálásukat felém, a fehér pasikkal is szemezgettem.

Ezután ismét sor kerül egy anime ismertetőre: Boku wa Itouto no Koi wo Suru. Ez a romantikus drámák egyik fényszeme, ami nem is lenne baj, de egy olyan témát boncolgat, amit nem igazán ajánlott 16 éven aluliaknak, vagy ennek a témának az ellenzőinek. Ugyanis e bűbájos történet magyar címe: Szerelmes vagyok a kis húgomba. A történetet, szereplőket már leírtam a Wikipédián (háhá), de ide csak bemásolom.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Boku_wa_Imouto_ni_Koi_wo_Suru

A történet címe nem a Hare Hare Yukai, de valószínű, hogyha sok ember erről az animéről beszél, először a tánc és neve jut eszébe. Az anime címe a The Melancholy of Haruhi Suzumiya, ami magyarul Suzumiya Haruhi melankólikáját jelent. Hogy miért is melankólikája? Amikor a főszereplő, Haruhi Suzumiya olyan energikus és lobbanékony, miért lehetne egyátalán szomorú?

A történetet Kyon szenpontjából láthatjuk. A fiú egy teljesen átlagos, elsős gimnazista, és teljesen normális élettel – az első óráig. Abban az órában pedig olyan dolgok történnek vele, amit soha az életben nem fog magáról lemosni – meghallja Suzumiya Haruhi hangját. Ettől a perctől kezdve ez a drága fiú eléggé érdekesnek találta Haruhit, akire egy ideig titokzatos szépségre tekintett. Ám hamarosan a fiú megismerkedik két olyan személyiséggel (Taniguchi és Kunikida, mellékszereplők), akivel sokat beszélgetnek a lányról. Végülis Haruhiról a leg furább dolgok derülnek ki,  mert Taniguchi állítása szerint egy barátja sem volt, de a fiúkat folyamatosan váltogatta.

Ez a kis bemutató elég, hogy rossz véleménnyel legyük Haruhiról, legalább is az legyen róla a véleményünk, hogy egy “hülye”. Ám a történet nem ér véget, mert Kyon folyton beszélget vele, próbálja kibontani Haru eléggé bonyolult személyiségét. Végül bekövetkezik Kyon számára a vég – megemlíti Haruhinak, hogy alapítson egy klubot, mint általában a japán középiskolákban szokás. Haruhi meg is alapítja – Kyonnal együtt. Innentől kezdődik az S.O.S brigád élete, még három titokzatos szereplővel, a félénk Mikuru Asahinával, a furcsa Yuki Nagatoval és a szépfiú Itsuki Koizumival.

A történetet tovább bonyolítja az, hogy Kyon sok mindent meg tud e három tagról – Mikuru, aki eléggé közel áll Kyonhoz, egy időutazó, ráadásul nem igazán engedett neki a közeli kapcsolat kialakítása. Itsuki, aki egy esper (különleges képességekkel van megáldva), és egy ügynökségnek dolgozik. Yuki Nagato, akit szintén kedvel, de amúgy furcsának tart, egy űrlény a szervezettől. S e három ember nem azért jött, hogy tagjai legyenek az S.O.S brigádnak – a világ pusztulását akarják megakadályozni.

Ugyanis Haruhinak is van egy egész különleges képessége – a hangulata szerint változik (az erős érzelmi hullámok) a világ sorsa, egyben Itsuki őt nevezi a világ istenének. Így hát e négy fiatalra jut, hogy megőrzzik Haruhi Suzumiya normális szintű érzelmeit, hogy nehogy a világban egy univerzum méretű adatkitörést okozzon.

A történetben jellemzőek a filozófiaibb jelenetek, főleg a múltba megy vissza a történet, pontosabban három évvel ezelőttre, amikor Haruhinak komolyat fordult a világnézete. Haruhi valóban önmagát gondolta a legszerencsésebbnek még régebben, amikor viszont rájött arra, hogy még mennyien vannak a világban – egy nagyot fordult vele a világ – ami igaz is. Ezentúl szemtanúi lehetünk akciós, szerelmi, sci-fi, vígjátékkal teli jeleneteknek.

Hogy viszont vissza térjünk a Megasztárra, és hogy érthető kissé bántó kritikám, tekintsünk vissza a múltra. Megállapíthatjuk, hogy érvényesült az a bölcsesség, hogy jóból is megárt a sok. Régen sem voltam rajongója a Megasztárnak, de most annyira röhelyes, hogy muszáj néznem. Szóval anno, még egy olyan nevezőt sem lehetett látni a Megasztár válogatójánál(amit viszont utoljára megzoomoltam), akik kevesebbek, mint 14, és mindenki úgy oda lett volna érte, hogy talán el is felejtik azt, hogy ember. Az első mindig a legjobb – a többi utána következő is még jó, de ez a helyzettől, emberektől függ. Ugyanez igaz a médiában: az első megasztár (nővérkém drága elmondása szerint) volt a legjobb, sőt, még a Megasztár 2,3 is eléggé színvonalas volt. Ám bekövetkezett a Megasztár nem túl színvonalas 4. évadja…

Tulajdonképpen…

Kritikámat csak egy fiatal kislány köré építem. Mielőtt bárki felháborodna (főleg a fanatikus Tóth Lüszi egyéniségekre gondolok), hallgassa végig Kaoru Hitachiin véleményét. Nem árt, ha elemezzük egy kicsit a helyzetet, mielőtt egy kis csipát isteníteni kezdünk. Mert néha nem árt abba is belegondolni, hogy jó hangja mellett egy ugyanolyan ember, mint a kedves olvasó, aki e cikket olvassa.

Hol volt Tóth Lüszi nyáron, évekkel ezelőtt? Az a kegyetlen igazság, hogy sehol. Ugyanúgy fel volt adva neki irodalomból, hogy olvassa el a Kőszívűt, nyelvtanból tanuljon meg szabályokat. Azután elérkezett az a fényes, izgalmas nap, amikor megtudta, hogy kezdődik a Megasztár. Nah, egy még fényesebb napon, elrobogott szépen autójával (amit apja v. anyja vezetett) Budapestre, a Megasztár válogatójába. “Jött”

Szépecskén beválogatták azokhoz a szerencsésekhez, akik most énekelnek a Megasztárban. Szépen bírja a Megasztár köreit, amellett, hogy anyja miatt, szinte senki sem állt szóba vele a műsorban (ezt sok pletykából össze vetve szűröm le). Sikerült felmennem a myvipre, s többé-kevésbé kikisérleteztem, hogy a rengeteg “Tóth Lüszi transzparenses felhasználó” között, melyik az igazi, és rá kellett jönni: ez a lány igazából egy beképzelt picsa, aki csak azért jutott be ebbe a műsorba, mert kissé jobb a hangja, és mert olyan aranyosan viselkedett, + a kissé álszent mosolya mindenkit lenyűgözött. Szóval ez a kislány össze-vissza énekelgetett a képernyőn, kissé egyhangú táncával (fel-le sétálás a szinpadon) és az eléggé érdekes angol kiejtésével. “Látott”

De a kis beképzelt lányka végül pofára esett, és habár el akarta sírni magát, az egoista tulajdonségai nem engedték, helyette vetett egy mézes-mázas mosolyt, ami tükrözi, hogy mennyit szenvedhetett: hogy anyja úgy unszolta, mint egy tevét a sivatagban, vagy hogy anyja miatt nem igazán bírta a többi versenyző. Ráadásul kihozta belőle azt, hogy végleg beképzelt legyen. “Vesztett”

A fanatikus szurkolók is pofára estek, végre abbahagyják azt az istenítést, amit ez a Lüszi semmiképpen sem érdemelt meg.

Hát igen, egy elég szép ünnep közeledik, ami mindannyiunkna kedvező, akár vallásos valaki, akár nem. Ez az ünnep egy olyan láthatatlan dologról szól, ami sok borzalman, szomorú eseményen átsegít, egy olyan, amit csak mások tudnak érezni egy másik ember iránt: a szeretet. A karácsony a szeretet ünnepe. Ez a hangulat, hogyha igazán átérzed a lényegét, minden bajt elfeledett, s olyan leírhatatlanul szép érzés vesz körül, hogy nem is veszed észre, hogy milyen meghatottság vesz környékébe.

Ám először egy nem teljesen ünnepélyes, de annál inkább vidámabb, és édes ünnep vesz minket körül: a Santa Claus ünnepe. ^^ A télapó sok fajta csokoládét hoz, aminek mindenki nagyon örül. *__* S amikor felébredünk reggel sok-sok finom csokit találunk az ablakban, vagy hagyomány szerint a cipőben, amit ki kell tisztítani. Esetleg egy kis pici ajándékot is odacsempészhet, amely tényleg csak egy csekélység, de teljesen beleillik a képbe.

Az utolsó nap a suliban mindig happy, mindenki ki bírja magát beszélni barátainak, egy jót nevetni egy kellemes társaságban, sok süti és műsor mellett. De ennek fénypontja az ajándékozást. 1-2 hete még csak igatottan nyittotuk ki a kis papírt, és tervezgettünk, hogy mit veszünk a kihúzott lánynak vagy fiúnak. Most pedig izgatottan odadugjuk az orra elé az ajándékot, és egy széles mosollyal mondjuk azt, hogy “Boldog Karácsonyt”!

Én egyenlőre ezt a két pillanatot várom, ami hamarosan be fog következni, addig is sokat fogunk még nevetgélni. Remélem mindenki várja ezt a szeretetteli ünnepet, mert nem normális az, aki inkább a barátaival karácsonyozik, mint a szeretett családjával. Bizony amellett, hogy e ünnep a szereté is, de elsősorban a családdal kell megosztanunk mind azt, amit érzünk feléjük.

Szép szám… Kibékültünk Hikával, mostmár túl fogja így tenni magát a depresszión, és term. minden szenpontból jó az életem, de mindenhol becsúszik egy pici konfliktus néha napján, dehát “this is the life” – Amy McDonald. Hallgassátok ezt a dalt velem, ami country girl jellegű, de amúgy nagyon jó számot.^^ Amúgy Amy McDonald nem rég futott be, és csupán 21 éves. Hangszer tudásból sem valami egyszerű egyéniség, hiszen tud játszani gitáron, zongorán, dobon és ott van az a csodás countrys hangja.

R&B forever^^ Ez a három fiatalember olyan híres bandát alkotott, hogy mára már egy híres R&B bandát alkotnak, ráadásul a Gym Class Heroes egyik frontembere Katy Perryvel jár. Gomene, alternatív hip-hopot játszanak, de senkit el ne bizonytalanítson, mert olyan, mint a normál hip-hop. YAYY ^__^ Már több, mint 10 éve együtt vannak, szóval biztos jól összeszoktak.